A londoni születésű zeneszerző akusztikus és elektroakusztikus műveket ír. Élvonalbeli koreográfusokkal, filmesekkel, vizuálművészekkel, zenészekkel dolgozik együtt, zenéjét világszerte játsszák. A közelmúltban a Carnegie Hall, a Los Angeles-i filharmonikus zenekar és a Roulette/Jerome Alapítvány rendelt tőle műveket, emellett az ASCAP és a SEAMUS is kitüntette. Darabjait többek között Sentieri Selvaggi, az American Composers Orchestra, a Minnesota Orchestra játszotta, továbbá dolgozott a Los Angeles-i Hysterica Dance Company társulattal. Műveit olyan művészek számára irja, mint Björk, Martin Scorsese, Alex Ross, Esa-Pekka Salonen, ETHEL és a BalletX.

Anna Clyne kitűnő fokozatú BSc diplomáját az Edinburgh-i Egyetemen, MSc diplomáját a Manhattani School of Music-on szerezte. Jelenleg New Yorkban él, művei a Boosey & Hawkes gondozásában jelennek meg.

MŰVÉSZI NYILATKOZAT
Szenvedélyem az innovativ, bevállalós zenészekkel, filmesekkel, vizuál-művészekkel, és legfőképp koreográfusokkal való közös munka. Az új művek írásakor kialakuló képlékeny művészi párbeszéd egyrészt folyamatosan új távlatokat ad a munkámhoz, másrészt friss, izgalmas, kreatív légkört teremt. A képek és a mozdulatok inspiráló hatására olyan új zene írása a célom, amely kiegészíti és együttműködik a többi művészeti ággal, és hatással van az előadókra és a közönségre.

Az European Bridges Ensemble internetes és lokális hálózati multimédia előadások létrehozására és előadásra alakult.
Tagjai Kai Niggemann (Münster), Siska Ádám (Budapest), Johannes Kretz (Bécs), Szigetvári Andrea (Budapest), Ivana Ognjanović (Belgrád), Georg Hajdu (Hamburg), és Stewart Collinson (Lincoln, Anglia) internetes összeköttetés segítségével próbálnak és koncerteznek Georg Hajdu Quintet.net hálózati interaktív zenei programjával.
Az együttes, mint ahogy azt a neve is sugallja, a „híd” metaforikus jelentésének szellemében jött létre, mely különböző történelmű kultúrákat, régiókat, helyeket különböző személyiségeken keresztül köt össze. Európa a maga történelmi és etnikai különbözőségével, többszörösen is olyan átalakuláson ment keresztül, amely elválasztotta, majd újraegyesítette az egymás szomszédságában élő, sok esetben azonos nemzethez tartozó embereket.
Az együttes a digitális technológia és a hálózat segítségével újraegyesíti a politikai, gazdasági, kulturális okok miatt különálló pontokat.

Az együttes 2009 nyarán a hamburgi Hochschule für Musik und Theater multimédia stúdiójában dolgozott saját tagjai és négy fiatal zeneszerző (Daniel Iglesia, Fredrik Olofsson, Jacob Sello, Alexander Schubert) új hálózati darabjainak létrehozásán. A keletkezett művek különböző szempontból közelítik meg a hálózati zenélést. Lesz zenei társasjáték, lesz harc a játékosok és a szélsőséges hálózati hibákat generáló szoftver között, lesz 3 dimenziós kép, melyet a hozzátartozó hanggal együtt vezérelnek a játékosok, és lesz játék a közönséggel: a kompozíció folyamatát mobiltelefon üzenetekkel lehet majd befolyásolni.

előadóművészek, számítógépek (és ezek együttese) számára ír zenét és multimédia-műveket. Műveiben a hang és videó élő manipulációjával, automatizált és algoritmikus komponálással, a hangokban rejlő véletlenszerűségek felnagyításával dolgozik, emellett akusztikus hangszereken előadott, élő multimédia-performanszokat is készít. Repertoárjában mind audio- és videoperformanszok, mind élő elektronikával kiegészített hagyományos hangszeres darabok, látványinstallációk, valamint tánchoz és színházhoz kötődő alkotások is találhatók. Műveit műsoraira tűzte a California EAR Unit, a So Percussion, a SEM Ensemble, Talea Ensemble, Ostravska Banda és az International Contemporary Ensemble is.

A szerző New Yorkban lakik; jelenleg a Columbia Computer Music Centerben tudományos munkatársként dolgozik, tavasszal vendégelőadó lesz a Princeton Egyetemen.

1981-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1981-86-ig a Markó Iván vezette Győri Balett szólótáncosa. 1986-89 között balettet, modern és jazztáncot tanul Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben. 1989-91 között a Helsinki City Theatre szólótáncosa, majd 1992-ig a Finn Nemzeti Opera szólótáncosa. 1995-ben megalakítja, és azóta vezeti a LA Dance Company-t. 2002-ben kinevezik a Magyar Film- és Színházművészeti Egyetem Mozgástanszékének élére. Liszt- és Harangozó-díjas, Érdemes művész.

a stockholmi Királyi Zeneakadémián szerezte diplomáját zeneszerzésből. Ezután szabadúszóként kezdett dolgozni elektronikus zene, a képalkotás és az installációk világában. Videóművészként számos előadóval, táncossal és zenésszel működött együtt. Programozóként A SuperCollider nyílt forrású programozó közösség rendszeres fejlesztője. A MusicalFieldsForever csoporttal interaktív műveket állított ki múzeumokban és galériákban Angliában, Németországban és a skandináv országokban.

Fredrik Olofsson a hangokkal, látvánnyal és az elektronikával szeret trükközni. Korábban zeneszerzést és trombitát tanult, és big bandeknek írt zenét. Jelenleg sokkal inkább érdekli a az audiovizuális előadás, az elektronikus hangszer építés és a programozás.

A mindössze huszonhatodik életévét taposó Pándi Balázs karrierje már most eseménydúsabb, mint a legtöbb hazai zenészé. A budapesti punk/hardcore színtérről indult fiatal dobost a hazai közönség a Chief Rebel Angel, Drünken Bastards, Pastors zenekarokból ismerheti, míg a világszerte is számos munkáját jegyzik olyan kultikus előadókkal mint pl. Venetian Snares, Flying Lotus, To Live And Shave In L.A., a Bill Laswell vezette the Blood of Heroes vagy Otto von Schirach.
Legaktuálisabb kollaboráció, a Masami Akitával azaz Merzbow-val következő duo turné, melynek anyagaiból kora tavasszal lemez is meg fog jelenni.

A brémai születésű Alexander Schubert (1979) biológiát és számítástechnikát hallgatott a lipcsei egyetemen, főként a neuroinformatika és a kognitiv tudományok területeire koncentrálva. Egyetemi évei alatt előadóművészként és zeneszerzőként dolgozott különféle művészeti közegekben, emellett egy évig dolgozott a karlsruhei Média- és Művészeti Központ (Centre for Art and Media, ZKM) Zenei és Akusztikai Intézetében. 2007. óta multimédia-zeneszerzői tanulmányokat végez a hamburgi Zene- és Színiakadémián.

Schubert fő érdeklődési köre az akusztikus és elektronikus zenei műfajok közötti határfelületek. Munkái között éppúgy találhatóak hangszalagra komponált darabok, vagy akár hagyományosan lejegyzett, élő elektronikára írt művek, mint szoftveres installációk, vagy improvizációs helyzetekben intuitív módon használható hangszerek (lsd. ,,A választott fegyver'' – ,,Weapon of Choice''). Munkáinak középpontjában a megirt és az improvizált zene kombinációja áll - mind esztétikai, mind szerkezeti szempontból. A művész technikai képzettsége alapot ad a hangszintézis és a kontrollerek a szokásostól eltérő felhasználásának és egyedi tervezésének (pl.: ,,Ponthalmaz'' – ,,A Set of Dots'').

Zeneszerzői és előadóművészi munkássága mellett Schubert a ,,Schubert-Kettlitz-Schwerdt'' együttesben (mely kizárólag zajokon alapuló improvizációra koncentrál), a ,,Trnn'' elektronikus trióban és az "Ember" formációban (szaxofon, dobok, zongora, elektronika) is játszik – utóbbi főleg a free jazz és a kortárs kamarazene keverékéből álló minimalista poliritmikus darabokat szólaltat meg. Alexander Schubert zeneszerzőként, előadóművészként és programozóként számos kulturális projektben vett részt (többek között a Wiener Festwochen vagy a Berlini Operaház szervezésében). Kurátora a Lipcsei Kortárs Elektronikus Zenei Fesztiválnak, valamint az Ahornfelder Verlag nevű kisérleti hanganyag- és könyvkiadót is ő vezeti.

2009-ben megkapta a Bourges-díjat.

Művei többek között a montreali ICMC, az SSSP (Leicester), a Klangwertage (Hamburg), a ZKM (Karlsruhe), az SMC (Porto), az Ahornfelder (Lipcse), a Bipolar Festival, a Blurred Edges (Hamburg), a Disparate Bodies Festival, a Headphone-Festival, a Komponistenforum Mittersill, a Maribor Festival (Slovenia) és a Hilltown Festival (Irország) műsorain szerepeltek.

Jacob Sello (1976) négy évesen kezdett hegedülni, később különböző furulyákon, trombitán és gitáron tanult. Szólistaként, valamint számos együttes és zenekar tagjaként is fellépett. A 90-es évek közepén talált rá az elektronikus zenére, s kísérletezni kezdett a számítástechnika nyújtotta új lehetőségekkel. Hangmérnöki tanulmányai végeztével 1998-tól zenetudományt hallgatott a Hamburgi Egyetemen, ahol 2008-ban végzett (diplomamunkáját a hanginstallációk művészetéből írta). 2007. óta tagja a Georg Hajdu vezette multimédia-zeneszerzői mesterkurzusnak a hamburgi Hochschule für Musik und Theaterben.

Habár az utóbbi tíz év alatt a hangszintézis területén szerezte a legtöbb tapasztalatot, nagyon foglalkoztatják azok az izgalmas lehetőségek, melyek a hagyományos, akusztikus hangszerek és a legmodernebb technika találkozásából adódnak. Mostanság az algoritmikus zeneszerzés módszereivel, a digitális jelfeldolgozással és a 3D-s animációkkal kísérletezik. Imád az interaktív számítógépes zenéléshez és multimédia-előadásokhoz új kontrollereket fejleszteni.

1983. december 18-án született Budapesten. 2002. óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés szakos hallgatója, Jeney Zoltán osztályában. Számos hazai és nemzetközi kurzuson vett részt (a teljesség igénye nélkül: Ostrava Days 2007, Nemzetközi Bartók Fesztivál 2005 & 2006, Making New Waves 2005 -- 2007 stb.), ahol olyan zenészek tanították, mint Christian Wolff, Alvin Lucier, Eötvös Péter, Johannes Schöllhorn, Jasch (Jan Schacher), Szigetvári Andrea stb.

Művei közül a Praeludium et fuga in a című darabja II. helyezést ért el a Clavicembalo Alapítvány zeneszerzői versenyén (2005), míg Concertoja elnyerte a III. Ifjúsági Kortárs Zenei Estek közönségdíját 2006-ban.

2007. óta állandó tagja a Georg Hajdu által alapított és vezetett European Bridges Ensemble együttesnek, amellyel számos koncerten lépett fel itthon és külföldön egyaránt.

egyike Amerika legelismertebb és legsokoldalúbb kortárs zenei zongoristájának, aki folyamatosan újradefiniálja, mit jelent a mai világban zongoristának, zenésznek, előadóművésznek lenni. Lenyűgöző virtuozitásán túl jól ismert határokat feszegető módszereiről, melyekkel megpróbálja lebontani a falakat az előadó és a közönség között.
Miután több, a kortárs zene interpretációjáért kiírt Gaudeamus Díjat megnyert, a tekintélyes Darmstadti Fesztivál vendégművészeként kezdte karrierjét. Ettől kezdve Kathleen Supové Exploding Piano (Robbanó zongora) címmel szólókoncerteket mutat be, melyeken rengeteg kortárs zeneszerző művét bemutatta – minimalistákat, poszt-minimalistákat és kísérletezőket. Közülük a legismertebbek: Frederic Rzewski, Louis Andriessen, Terry Riley, Chinary Ung, Giacinto Scelsi, Iannis Xenakis, John Adams és Alvin Curran. A fiatalabbak közül pedig: Randall Woolf, David Lang, Nick Didkovsky, Eve Beglarian, Daniel Bernard Roumain, John Zorn, Carolyn Yarnell, Phil Kline, Lukas Ligeti, Kitty Brazelton, Aaron Jay Kernis, Mary Ellen Childs, Michael Daugherty, Marti Epstein, Patrick Grant, Eleanor Sandresky, Dan Becker, Elaine Kaplinsky, Dafna Naphtali, Jed Distler, Nicholas Brooke, Lois V Vierk, Marita Bolles, Gene Pritsker, Robert Carl, Rob Zuidam, Belinda Reynolds. Egészen fiatal, pályájuk kezdetén álló zeneszerzőktől (mint pl. a tabudöntögető Michael Gatonska, az énekes/előadó Corey Dargel, a zeneszerző/video VJ Peter Kirn és a Gameboy zeneszerző Bubblyfish) is rendel darabokat.

Az "Exploding Piano" szólókoncertből multimédia projektté alakult: elektronikát, színházi elemeket, vokális betéteket, dramaturgiát alkalmaz, és együttműködik más művészeti ágakból érkező művészekkel. Supové kezdetben zongorára és elektronikára írott műveket rendelt, és belőlük alakított ki repertoárt. Ezután számos zenei színház koncertet mutatott be, mint pl. az egy estés, énekre/szövegre/mozgó zongoristára írott 'Jitters' (Randall Woolf zene és Valeria Vasilevski szöveg, rendezés). Ezentúl az 'Exploding Piano' sorozatban szinte mindig találhatóak eredeti monológok és színházi karcolatok, melyek kiegészítik az előadott műveket. Kathleen kiemelt előadója volt a Yale Thater Journal 2000. évi kiadásának, amely a zenei színház koncerttel foglalkozott. 2001-ben Yamaha Művésszé vált, azóta hosszútávú projekten dolgozik műveket rendelve a Yamaha Diskklavierre. Táncosokkal is együttműködik (pl. The Bill T. Jones/Arnie Zane Dance Company, Susan Marshall and Co., Heidi Latsky, és Nami Yamamoto). Supové ösztöndíjakat nyert el művek rendelésére és színpadra állítására: többek között a Meet The Composer, Mary Flagler Cary Charitable Trust, The Greenwall Foundation, Aaron Copland Fund for Music, és American Composers Forum támogatását.

Fellépett a Lincoln Center Fesztiválon, a Philip Glass Együttessel, a Bang On a Can Maratonon, a Music at the Anthology-n, a Composers' Collaborative, Inc. projektjén, és több más helyen, olyan koncerttermekben, mint a Carnegie, különböző színházakban, mint pl. a The Kitchen, klubokban, mint a The Knitting Factory és a The Cutting Room.

2004-ben Kathleen Supové kiadta Infusion c. cd-jét a Koch International Classics kiadónál, amely négy kortárs művet tartalmaz szóló zongorára és elektronikára. Más felvételeit a Tzadik, CRI, Innova, New World, Neuma, Bridge, Centaur, OO, és a XI kiadóknál lehet megtalálni.
Szólózongorista karrierjén túl Kathleen a Dr. Nerve art-rock zenekar tagja is. Ezen túl a 'Music With a View', zene+beszélgetés sorozat kurátora A Flea Theater-ben.

Tanulmányait a varsói Fryderyk Chopin Zeneakadémián, majd Fulbright ösztöndíjasként az USA-ban, a New York-i City University-n és a Stanford Egytemen végezte. 1995-től tanít zenei informatikát a Pécsi Tudományegyetemen és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2001-ben a Bourges-i Elektroakuszikus Zenei Verseny két díját is elnyerte multimédia és "soundart" kategóriában. Tudományos és kreatív munkája a hangszín új zenében betöltött szerepére és a jelenidejű vezérlésre koncentrál.

1985-ben Bulgáriában született.
Magyarországon 1988 óta él.
Zenei tanulányait a Magyar Rádió Gyermekkarában kezdte (1995-2000).
2000-2004 között Fekete Győr István tanítványa volt a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, emellett a Városmajori Gimnáziumban végzett.
2004 óta Orbán Györgynél folytatta zeneszerzés tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol 2009 júniusában szerezte meg mesterdiplomáját.
Több műve hangzott el az IKZE koncertjein, a Making New Waves fesztiválon és több zeneakadémiai diplomahangversenyen.
Darabjait olyan neves előadók adták elő, mint az Amadinda, a MAE ensemble, a ‘de ereprijs’ orchestra, az Angelica leánykar, Rohmann Ditta, Bodrogi Éva és sokan mások.
A Krétakör Made in China című előadásának zeneszerzője.
Diplomahangversenyén többek között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Zeneakadémia Alma Mater vegyeskar működött közre.
Jelenleg a hágai Királyi Zeneakadémia mester szintű hallgatója.

A holland avant-pop zeneszerző, Jacob TV (Jacob Ter Veldhuis, *1951) rockzenészként kezdte pályáját. Zeneszerzést és elektronikus zenét tanult a groningeni Conservatoire-ban, ahol 1980-ban megnyerte a Holland Zeneszerzésversenyt. A nyolcvanas években dallamos zenével kezdett, egyenesen szivből és nagy hatással. Ahogy mondja, "Cukorral borsozom a zenémet" ("I pepper my music with sugar").

A világ és az amerikai média eseményei erősen foglalkoztatják Jacob TV-t, gyakran innen merít ihletet munkáihoz. Művei kirobbanóan energikusak, nyers erő keveredik a szokatlanul szövevényes felépítéssel. A szerző remekül használja az elektronikát, az apró részleteket kölönféle forrásokból - pl. politikusok beszédeiből, reklámokból, interjúkból, talk show-ból stb. - szedve hozza létre az akadémikus és a tömegkultúra színes mixtúráját.

A négynapos Jacob TV fesztiválon (Rotterdam, 2001) a kasszánál kigyózó hosszú sorok jelezték a szerző növekvő népszerűségét mind Hollandia határain belül, és azokon túl. A Goldrush Concerto, a Harmadik Vonósnégyes és számos másik, ún. boom-box zenéje, mint a Grab it!, slágerek lettek és több koreográfust is megihlettek.

Jacob TV már pályafutása elejétől "kiégett avantgarde"-nak tekintette magát, amely bizonyos körökben ellentmondásossá tette őt. A szerző, hogy a modern zene elszigeteltségét csökkentse, olyan közvetlen - néha provokatív - stílust alkalmaz, mely teljesen elutasítja a "disszonánst" - ez ugyanis Jacob nézetei szerint a zenei kifejezésmód egy elértéktelenedett eszköze. Ultratonális, édeskés zenéje a Paradiso című video-oratóriumban teljesedett ki. A 2005-ös Holland Fesztiválon a Royal Concertgebouw Orchestra által bemutatott, sztereofón zenekarra irt ...NOW... premierén állva tapsolt a közönség.

TV manapság az egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerző Hollandiában. 2007 májusában a 3 napos Jacob TV Fesztiválnak a new yorki Whitney Museum of American Art adott helyet. A szerző műveiből nemrégiben a bastamusic.com adott ki egy 11 órányi hang- és videoanyagot tartalmazó trilógiát.

jazzdobosként kezdte professzionális előadói pályafutását a főiskolán. Matematika és experimentális pszichológia területén végezte egyetemi tanulmányait, és matematiai pszichológiából doktorált a Stanford Egyetemen. Egyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került a jazz avant-garde képviselőivel, és ekkor kezdett el az elektronikus mediummal dolgozni. A zenei percepció és kogníció területén végzett kutatómunkája eredényeképpen pozíciót kapott a párizsi IRCAM-ban, ahol számos zeneszerzővel dolgozott együtt, mint pl. Berio, Boulez, Stockhausen. Számítógépes zenei kutató munkája az IRCAM-ban egyre inkább az élő előadásra irányult, a korai '80-as évektől szorgalmazta a személyi számítógépek használatát és az élő számítógépes zenei előadói gyakorlat fejlesztését. A számítógépes előadásban a vizuálisan is élvezhető virtuóz játékmódot preferálja, ennek érdekében elkötelezetten fejleszt gesztusvezérlő interfészeket, hangszintézis-programokat, generatív algoritmusokat, és sokat gyakorol a hagyományos hangszerektől eltérő motorikus mozgásokat igénylő eszközein.