CLYNE, ANNA [UK] >>>

A londoni születésű zeneszerző akusztikus és elektroakusztikus műveket ír. Élvonalbeli koreográfusokkal, filmesekkel, vizuálművészekkel, zenészekkel dolgozik együtt, zenéjét világszerte játsszák. A közelmúltban a Carnegie Hall, a Los Angeles-i filharmonikus zenekar és a Roulette/Jerome Alapítvány rendelt tőle műveket, emellett az ASCAP és a SEAMUS is kitüntette. Darabjait többek között Sentieri Selvaggi, az American Composers Orchestra, a Minnesota Orchestra játszotta, továbbá dolgozott a Los Angeles-i Hysterica Dance Company társulattal. Műveit olyan művészek számára irja, mint Björk, Martin Scorsese, Alex Ross, Esa-Pekka Salonen, ETHEL és a BalletX.

Anna Clyne kitűnő fokozatú BSc diplomáját az Edinburgh-i Egyetemen, MSc diplomáját a Manhattani School of Music-on szerezte. Jelenleg New Yorkban él, művei a Boosey & Hawkes gondozásában jelennek meg.

MŰVÉSZI NYILATKOZAT
Szenvedélyem az innovativ, bevállalós zenészekkel, filmesekkel, vizuál-művészekkel, és legfőképp koreográfusokkal való közös munka. Az új művek írásakor kialakuló képlékeny művészi párbeszéd egyrészt folyamatosan új távlatokat ad a munkámhoz, másrészt friss, izgalmas, kreatív légkört teremt. A képek és a mozdulatok inspiráló hatására olyan új zene írása a célom, amely kiegészíti és együttműködik a többi művészeti ággal, és hatással van az előadókra és a közönségre.

COLLINSON, STEWART [UK] >>>

Stewart Collinson Gyakorló filmkészítő művész. A mozgóképpel végzett munkáját mélyen áthatja az a filmrepertoár, melyet a mozi kezdetei óta hoztak létre filmművészek. A mozgóképet a történetmesélők, az információközlők és az ideológiagyárosok is felfedezték a maguk számára a XX. század korai szakaszában, fontos azonban megkülönböztetnünk tőlük a vizuális művészeket, akik más célok érdekében fordultak e médium felé. Mellőzvén a narratívát, mint időstrukturáló eszközt, sokan fordultak a zene, mint modell felé, hogy ennek az új, képi időalapú médiumnak időbeosztását megszervezzék. Ilyen módon vizsgálva a kérdést, a mozgókép absztrakt médiummá válik, amely fel tud szabadulni a reprezentáció terhe alól, elsősorban mozgással és ritmussal operálva. A jelenlegi és a most születőben lévő digitális technikák a művészek számára lehetővé teszik, hogy méginkább összemossák a határokat a létező művészeti formák között.

Collinson a tradicionális és innovatív technológiák és munka módszerek összekapcsolásával jut el az ún. "látható zené"-hez. Önálló filmeket és képzőművészeti installációkhoz alkalmazott mozgóképet is készít; oktatási projektek vezetőjeként regionális, nemzeti és nemzetközi szervezetek részére zeneszerzőkkel, zenészekkel és táncosokkal dolgozik. A Lincoln University "Művészet, Design és Média Produkció" fakultás tanára.

2006 óta a European Bridges Ensemble tagja.

DIDKOVSKY, NICK [USA] >>>

Nick Didkovsky (gitáros, zeneszerző, programozó és zenekarvezető) 1983-ban alapította a Doctor Nerve (Doktor Ideg) nevű avant-rock oktettet. Jelenleg New Yorkban él, ahol komponál, zenei szoftvereket ír, valamint elektronikus zeneszerzést tanít a New York- és Columbia Egyetemeken. A Java Music Specification Language fő alkotója (http://www.algomusic.com/jmsl/). Zenéit többek között a Bang On A Can All-Stars, a Meridian Arts Ensemble, a Fred Frith Guitar Quartet, a California EAR Unit, a New Century Players, az Ethel String Quartet, az Electric Kompany, valamint az ARTE Quartett számára írja, rendhagyóbb zenéit pedig a Punos Music nevű lemezkiadója adja ki. Bioinformatikai vezető a Rockfeller Egyetem Gensat programjában.

A Doctor Nerve-nek írt műveiben a rock dübörgő ereje olyan bonyolult kompozíciókkal egyesül, amelyek egy része a saját fejlesztésű számítógépes programjain alapul. A zenei világban, mely a rock, az algoritmikus kompozíció és a kortárs zene határait feszegeti állandóan, egyedülálló módon törekszik az emberi és a gépi kreativitás ötvözésére.
Tagja a Fred Frith Giutar Kvartettnek, mely tizenkét művét játssza. Ezidáig két lemezt jelentettek meg, Ayaya és Upbeat (Ambiances Magnetique) cimmel.

"Bone" (Csont) nevű, újonnan alapitott triója (melynek további tagjai a volt Soft Machine-es Hugh Hopper bőgős és John Roulat dobos) első lemezét a Cuneiform Records adta ki. Az album tekervényes, energikus kompozíciókat és improvizációkat tartalmaz. Bemutatkozó koncertjüket, melyen Bruce Gallanter volt a kurátor, a The STONE-ban tartották 2006 decemberében. 2008-ban a Whitney Museum of American Art-ban léptek fel.

Phil Burk-kel együtt alkották meg a Java Music Specification Language (JMSL) programnyelvet, mely egy Java alapokon nyugvó, kifejezetten a számítógépes zeneszerzés céljaira írt nyelv.

Didkovskytól többek között a The Mary Flanger Cary Charitable Trust, a Meet the Composer's Commissioning/Music USA, a Jerome Foundation, továbbá számos magánkezdeményezés rendelt műveket. Emellett a The Mary Flanger Cary Charitable Trust és az Aaron Copland Fund támogatja lemezeinek kiadását. Az elektronikus zeneszerzés és előadás területén kifejtett tevékenységéért megkapta a New York Foundation for the Arts alapítvány Computer Arts Fellowship ösztöndíját.

A YouTube-on elérhető Black Sabbath gitáróráinak számos metálzenész rajongója van szerte a világból.

http://www.doctornerve.org/

EUROPEAN BRIDGES ENSEMBLE [EU] >>>


Az European Bridges Ensemble internetes és lokális hálózati multimédia előadások létrehozására és előadásra alakult.
Tagjai Kai Niggemann (Münster), Siska Ádám (Budapest), Johannes Kretz (Bécs), Szigetvári Andrea (Budapest), Ivana Ognjanović (Belgrád), Georg Hajdu (Hamburg), és Stewart Collinson (Lincoln, Anglia) internetes összeköttetés segítségével próbálnak és koncerteznek Georg Hajdu Quintet.net hálózati interaktív zenei programjával.
Az együttes, mint ahogy azt a neve is sugallja, a „híd” metaforikus jelentésének szellemében jött létre, mely különböző történelmű kultúrákat, régiókat, helyeket különböző személyiségeken keresztül köt össze. Európa a maga történelmi és etnikai különbözőségével, többszörösen is olyan átalakuláson ment keresztül, amely elválasztotta, majd újraegyesítette az egymás szomszédságában élő, sok esetben azonos nemzethez tartozó embereket.
Az együttes a digitális technológia és a hálózat segítségével újraegyesíti a politikai, gazdasági, kulturális okok miatt különálló pontokat.

Az együttes 2009 nyarán a hamburgi Hochschule für Musik und Theater multimédia stúdiójában dolgozott saját tagjai és négy fiatal zeneszerző (Daniel Iglesia, Fredrik Olofsson, Jacob Sello, Alexander Schubert) új hálózati darabjainak létrehozásán. A keletkezett művek különböző szempontból közelítik meg a hálózati zenélést. Lesz zenei társasjáték, lesz harc a játékosok és a szélsőséges hálózati hibákat generáló szoftver között, lesz 3 dimenziós kép, melyet a hozzátartozó hanggal együtt vezérelnek a játékosok, és lesz játék a közönséggel: a kompozíció folyamatát mobiltelefon üzenetekkel lehet majd befolyásolni.

http://e-b-e.eu/

FREEMAN, JASON [USA] >>>

Jason Freeman a csúcstechnológiának és rendhagyó kottaírási módjának köszönhetően egyfajta "szerzői közösségbe" tömöríti közönségét és zenészeit. Műveiben a zeneszerzők, a hallgatóság és az előadók között húzódó konvencionális gátakat morzsolja fel.

Darabjait többek közt az American Composers Orchestra, a Speculum Musicae, a So Percussion Group, a Rova Saxophone Quartet, a Nieuw Ensemble, Le Nouvel Ensemble Moderne és Evan Ziporyn is játszották, olyan események keretében, mint például a Lincoln Center Festival, a Boston CyberArt Festival, a 01SJ és a Transmediale Festival. Darabjairól cikkezett a New York Times és műsorra tűzte a National Public Radio. A Turbulence.org által rendelt darabja, a N.A.G. (Network Auralization for Gnutella, 2003) a Billboard magazin szerint "...példája a világháló tudat-tágító lehetőségeinek".

Jason Freeman a Yale Egyetemen summa cum laude eredménnyel diplomázott, ugyanitt megkapta a Louis Sudler dijat, mely a művészi pályán végzők által nyerhető legrangosabb díj. Mesterdiplomáját és doktorátusát a Columbia Egyetemen szerezte zeneszerzésből, ahol Fred Lerdahltól, Sebastian Curriertől és Joseph Dubieltől tanult. Jelenleg az atlantai College of Architecture at Georgia Tech adjunktusa, illetve az egyetem rezidens zenekarának, a Sonic Generatornak főigazgatója.
Freeman műveiről cikkezett a The New York Times, a National Public Radio "All Things Considered" ("Mindent figyelembevéve") című műsora, továbbá az USA Today, a Wired és a Billboard online kiadásai. Utóbbi szerint a Network Auralizations for Gnutella (N.A.G.) című darab "...példája a világháló tudat-tágító lehetőségeinek". Emellett a tokyoi NTT InterCommunication Center, a baseli Visper Festival, a németországi Donnaueschinger Musiktage, a bostoni CyberArts Festival, a berlini Transmediale Festival, a San José-i 01SJ, a stuttgarti Filmwinter és a New York-i Lincoln Center Festival is műsorára tűzte műveit. Hangszeres darabjait többek között az American Composers Orchestra, a Le Nouvel Ensemble Moderne, a Nieuw Ensemble, a Speculum Musicae, a Rova Saxophone Quartet, a So Percussion Group, továbbá a virginiai Richmondban egy általános iskolai együttes, kórus és zenekar játszotta. Munkásságát az ASCAP, az American Music Center, a Meet the Composer, a Yvar Mikhashoff Alapítvány és az Akademie Schloss Solitude díjazta, cikkeit a Computer Music Journal, a Leonardo magazin, az Organised Sound és a Journal of New Music Research publikálta.

http://www.jasonfreeman.net/

GRATKOWSKI, FRANK [GER] >>>

1963-ban született Hamburgban. 16 évesen kezdett szaxofonozni. Először Hamburgban (hamburgi Zeneakadémia), majd a kölni Konzervatóriumban végezte egyetemi tanulmányait Heiner Wiberny-nél. 1990-ben diplomázott. A későbbiekben tanult Charlie Marianonál, Sal Nisticonál és Steve Lacynél.

Frank Gratkowski szólistaként játszott különböző nemzetközi formációkban (Grubenklang Orchester, Klaus Koenig Orchester, Musikfabrik NRW, Tony Oxley Celebration Orchestra, Bentje Braam, BikBentBraam, All Ears, Zeitkratzer, WDR Big band, stb.). 1990-től szólókoncerteket tartott Európa-szerte és az USA-ban. Első szólóprogramja az 1991-es Musik Kreativ verseny nyertese.

Gratkowski, Frank
Az "Artikulationen" c. szóló CD még ebben az évben megjelent, amit 2002-ben követett az "Artikulationen II". 1992-től játszik duóban Georg Graewe (CD "VicissEtudes") zongoristával. A duó gyakran kiegészült más zenészekkel is, mint pl. Paul Lovens (CD "Quicksand") dobos és a basszista John Lindberg (CD "Arrears").

1995-ben alapítja a "Frank Gratkowski Trio"-t Dieter Manderscheiddel (Németország) basszus, és Gerry Hemingway-jel (USA), dobok, (CD-k "Gestalten" és "The Flume Factor" ). 2000-ben a trió kvartetté bővül, amikor a holland harsonás Wolter Wierbos (CD-k "Kollaps", "Spectral Reflections" és "Facio") csatlakozik hozzájuk. 2003-tól dupla kvartett-tel is fellépnek, ilyenkor Tobi Delius, Herb Robertson, Wilbert DeJoode és Michael Vatcher egészíti ki a formációt.

2005-ben elnyerte a SWR Jazzdíjat.

Frank Gratkowski szinte minden német jazzfesztiválon játszott, és fellépett számos nemzetközi fesztiválon - Vancouver, Toronto, Chicago, New York, Seattle, Quebec, Les Mans, Muelhuus, Groeningen, Nickelsdorf, Barcelona, Litvánia, Varsó, Zagráb, Prága, Pozsony, Szófia, Bukarest, Odessa és Róma.

Tanított szaxofont és együttesjátékot Kölnben, a berlini és az arnhemi konzervatóriumban, és a világ minden táján tart workshopokat.
Ezentúl a következő zenészekkel lépett még fel: Robert Dick, Phil Wachsmann, Radu Malfatti, Herb Robertson, Marcio Mattos, Eugenio Colombo, Peter Kowald, Ray Anderson, Michael Moore, Ken Vandermark, Greg Osby, Kenny Wheeler, Louis Sclavis, John Betsch, Jane Ira Bloom, Connie and Hannes Bauer, Xu Fengxia, James Newton, Muhal Richard Abrams, John Lindberg, Michael Formaneck, Ernst Reijseger, Fred van Hove, Theo Jörgensmann, Phil Minton, Peter Brötzmann, Mark Dresser, Mark Feldman, Hamid Drake, Michiel Braam, Han Bennink, Mal Waldron, Misha Mengelberg.

Zenéjét az improvizációra alapozza, amely különböző forrásokból táplálkozik. Formai folyamatok, hangszínek és hangzások generálása képezi a struktúra alapanyagát oly módon, hogy minden darabnak meglegyen a saját speciális karaktere. Koncepciójának egyik fő összetevője a Hangszer experimentális kiaknázása. Amikor szólót játszik, keresi a kooperációt, találkozást más művészeti formákkal, a festészettel, az irodalommal, a szobrászattal, a tánccal, a filmmel és multimédia projektekkel.

1999 óta évente szólóturnéra utazik az USA-ba és Kanadába.
Idézetek:

Gratkowski alaposan tanulmányozza a XX. századi forrásokat, nemcsak amikor klarinéton játszik, hanem a szaxofonon is. Technikája és hangzása elsőrangú mindkét fúvós hangszeren. Nemcsak írja fantasztikus darabjait ír, de briliáns módon elő is adja őket.
(Cadence magazine)

"Gratkowski ellenpontjában olyan epiciklusok vannak, amelyek megszégyenítik a korai asztronómiát. A sűrű komplexitás és véletlenszerűség ellenére elegendő frázis- és ritmusismétléssel találkozunk, hogy minden darab számára biztosítva legyen az érthetőség."
(Cadence Magazine)
Gratkowski, Frank


http://www.gratkowski.com/

IGLESIA, DANIEL [BR] >>>

előadóművészek, számítógépek (és ezek együttese) számára ír zenét és multimédia-műveket. Műveiben a hang és videó élő manipulációjával, automatizált és algoritmikus komponálással, a hangokban rejlő véletlenszerűségek felnagyításával dolgozik, emellett akusztikus hangszereken előadott, élő multimédia-performanszokat is készít. Repertoárjában mind audio- és videoperformanszok, mind élő elektronikával kiegészített hagyományos hangszeres darabok, látványinstallációk, valamint tánchoz és színházhoz kötődő alkotások is találhatók. Műveit műsoraira tűzte a California EAR Unit, a So Percussion, a SEM Ensemble, Talea Ensemble, Ostravska Banda és az International Contemporary Ensemble is.

A szerző New Yorkban lakik; jelenleg a Columbia Computer Music Centerben tudományos munkatársként dolgozik, tavasszal vendégelőadó lesz a Princeton Egyetemen.

http://music.columbia.edu/~daniglesia/

KRETZ, JOHANNES [A] >>>


Johannes Kretz 1968-ban Bécsben született. Zeneszerzés és pedagógiai tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián végezte F. Burtnél és M. Jarrellnél. Matematikát a Bécsi Egyetemen tanult. 1992 és 1993 között a párizsi IRCAM-ban végzett tanulmányokat Marco Stroppánál és Brian Ferneyhoughnál.

A NewTonEnsemble, a PRISMA, nemzetközi zeneszerzőcsoport, a PRISMA, nemzetközi zeneszerzőcsoport, az ikultur.com és az European Bridges Ensemble társalapítója.

1996 és 2001 között számítógépes zenét tanít a Bécsi Zeneakadémián, 2001-től zeneelmélete, 2004-től zeneszerzést is oktat, 2009-től habilitált docensként folytatja munkáját. 2008-tól vezeti a Bécsi Egyetemen Innovatív Zenei Intézetetét (ZIMT) . Műveit játszották Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon, Törökországban, Litvániában, Csehországban, Argentinában, Mexikóban, Kanadában, Taiwanon, Dél-Koreában és Kínában.
Műveit rendszeresen sugározza az osztrák és a német rádió. A Konzerthaus Wien, a Klangforum Wien, az Ensemble On Line, a Vienna Flautists, a quartett22, az Internationale Lemgoer Orgeltage, a Haller Bachtage, a Triton Trombone Quartett és a Wiener Kammerchor rendelt tőle darabokat. Számos díj tulajdonosa.

Johannes Kretz munkáiban sok figyelmet szentel a hangszínek és harmóniák formálásának, hogy elérje azok egyesítését. A hangzásokat akkordokként, az összeolvadó akkordokat pedig hangzásokként interpretálja.

A pszichoakusztikai effektusok megértése és a művészeti elképzelések leírásának és megfogalmazásának képessége új mesterségbeli tudás kialakulásához vezetett a zeneszerzésben. Ezek a képességek és technikák megtalálhatóak Kretz tisztán instrumentális munkáiban is.

Ezáltal sikeresen alkot furcsa, de gyönyörűen formált hangzásvilágot, ami a hallgatókat olyan alakzatok felfedezésére készteti a hangszín területén, amelyeket eddig csak a harmóniákban lehetett megtalálni. 

http://www.johanneskretz.com/

LADÁNYI ANDREA [H] >>>


1981-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1981-86-ig a Markó Iván vezette Győri Balett szólótáncosa. 1986-89 között balettet, modern és jazztáncot tanul Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben. 1989-91 között a Helsinki City Theatre szólótáncosa, majd 1992-ig a Finn Nemzeti Opera szólótáncosa. 1995-ben megalakítja, és azóta vezeti a LA Dance Company-t. 2002-ben kinevezik a Magyar Film- és Színházművészeti Egyetem Mozgástanszékének élére. Liszt- és Harangozó-díjas, Érdemes művész.


MERZBOW (MASAMI AKITA) [J] >>>


Masami Akita 1956-ban született Tokióban. Fiatal korában pszichdelikus zenét, progresszív rockot, free jazzt hallgatott, melyek mind hatással voltak zajzenéjére. A középiskolában különböző együttesekben dobolt, melyekből később kiszállt, mivel a többi tagot "füvező Zappa-őrültnek" tartotta. A Tamagawa Egyetemen festészetből és művészetelméletből szerezte diplomáját. Az egyetemen kezdett érdeklődni a dadaizmus és a szürrealizmus iránt, és Butoh-táncot is tanult.

A Merzbow projekt duó formációban indult barátjával Kiyoshi Mizutanival 1979-ben. Ugyanebben az évben megalapította saját, Lowest Music & Arts elnevezésű kiadóját, hogy magnókazettáit terjeszteni tudja más underground művészek között.

Első zenéi hangszalag-loopokból épültek, melyekre dob- és fémhangokat rögzített. "Kidobtam a szemétbe az addigi zenei karrieremet. Többé nem volt szükség olyan fogalmakra, mint a 'karrier' vagy a 'szakértelem'. Abbahagytam a 'zenélést', és más alternatívát kerestem." - Masami Akita a Lowest Music & Arts-ról. Korai módszerei között magtalálható az általa "anyagi akció"-nak nevezett technika, melynek során közelről erősített, és a mikrofon segítségével torzított apró hangokat. Az első kiaványok csomagolása a tokiói metró szemeteseiben talált manga- és pornómagazinokból készült kollázsok fénymásolatából készült. Akit magyarázata szerint megpróbálta "ugyanazt az érzést kelteni saját vásárlói számára, mint amit a titkos pornó fogyasztó érez".
MERZBOW (Masami Akita)
1984-ben alapította második kiadóját ZSF Produkt néven, melynek stúdiójában számos kiadvány készült egészen 2001-ig, amikor Akita hálószoba stúdiójában kezdte előálítani felvételeit. Ebben az időszakban a Merzbow egyre szélesebb körben vált ismertté, és egyre több nemzetközi kiadónál készített felvételeket. Ekkor kezdett el turnézni is különféle művészek társaságában. Merzbow turnézott a Szovjetunióban (1988), az USA-ban (1990), Koreában (1991) és Európában 1989-ben és 1992-ben.

MERZBOW (Masami Akita) Merzbow első digitális felvétele a Cloud Cock 00 Grand volt 1990-ben. A '90-es években magasabb nemzetközi elismertséggel a háta mögött elkezdett ambíciózusabb unkákon dolgozni, mint pl. a Noisembryoamely egy autóba zárt Merzbow album volt korlátozott példányszámban. A lemez egy BMW szedán CD-játszójába volt zárva, ami minden alkalommal elkezdte lejátszani a zenét, amikor az autó elindult. a '90-es évek közepe óta felvételei legtöbbször szélsőséges hangerejűek, némelyiket jóval az általánosan elfogadott szint felett adták ki. 2000-ben az Extreme Records kiadta a Merzbox-ot, egy ötven Cd-ből álló Merzbow feltévelgyűjteményt, melyek közül húsz korábban nem volt kiadva.

2000-től Akita elkezdett számítógépeket használni felvételein. Élő előadásokon Akita zajzenéjét laptopokból vagy laptop és analóg szintetizátor kombinációjából állította elő.
2001 óta Akita állathangmintákat kezdett alkalmazni, az első a Frog (Béka) volt. Ettől kezdve Akita a PETA támogatója is, ami tükröződik állati témájú kiadványaiban, mint pl. a Minazo Vol. 1 és Vol.2, ami egy oroszlánfókáról szól, amit gyakran meglátogatott az állatkertben vagy a Bloody Sea, ami a japán bálnavadászat ellen tiltakozik. Számos műve házi csirkéinek hangfelvételeiből keletkezett (Animal Magnetism és Turmeric).

2002-ben Akita kiadta a Merzbeat-et, amely jelentős eltávolodás absztrakt stílusától abban az értelemben, hogy ritmikus darabokat tartalmaz, ami a rajongók között okozott némi csalódást. A Merzbird (2004) és a MerzBuddha (2005) hasonló szellemben folytatódott mintavételezett ütésekkel, melyekhez a Merzbow-féle harsány zaj kapcsolódott. 2009-ben Akita kiadott egy 13 CD-ből álló sorozatot "13 japán madár" címmel, melynek egyes albumait havonta adja ki. A kiadvánnyal Merzbow visszatér az analóg hangok és az akusztikus dobok használatához.

Egyetemi diplomája után Akita különböző magazinok szerkesztője lett Japánban. Gyakran ír olyan témákról, mint a szexualitás (pronográfia, S&M és japán kötözés - részletek olvashatók a Music for Bondage Performance albumon), az underground és az extrém kultúra (zene és képzőművészet), az építészet és az állati jogok. Termékeny író, sok könyvet és számtalan magazincikket írt. Ezek közöl egyik sem jelent meg angol fordításban.

http://merzbow.net/

OLOFSSON, FREDRIK [S] >>>


a stockholmi Királyi Zeneakadémián szerezte diplomáját zeneszerzésből. Ezután szabadúszóként kezdett dolgozni elektronikus zene, a képalkotás és az installációk világában. Videóművészként számos előadóval, táncossal és zenésszel működött együtt. Programozóként A SuperCollider nyílt forrású programozó közösség rendszeres fejlesztője. A MusicalFieldsForever csoporttal interaktív műveket állított ki múzeumokban és galériákban Angliában, Németországban és a skandináv országokban.

Fredrik Olofsson a hangokkal, látvánnyal és az elektronikával szeret trükközni. Korábban zeneszerzést és trombitát tanult, és big bandeknek írt zenét. Jelenleg sokkal inkább érdekli a az audiovizuális előadás, az elektronikus hangszer építés és a programozás.

http://www.fredrikolofsson.com/

PÁNDI BALÁZS [H] >>>


A mindössze huszonhatodik életévét taposó Pándi Balázs karrierje már most eseménydúsabb, mint a legtöbb hazai zenészé. A budapesti punk/hardcore színtérről indult fiatal dobost a hazai közönség a Chief Rebel Angel, Drünken Bastards, Pastors zenekarokból ismerheti, míg a világszerte is számos munkáját jegyzik olyan kultikus előadókkal mint pl. Venetian Snares, Flying Lotus, To Live And Shave In L.A., a Bill Laswell vezette the Blood of Heroes vagy Otto von Schirach.
Legaktuálisabb kollaboráció, a Masami Akitával azaz Merzbow-val következő duo turné, melynek anyagaiból kora tavasszal lemez is meg fog jelenni.

http://fucktothemusic.blogspot.com/

REBELO, PEDRO [P, UK] >>>


Pedro Rebelo Pedro is a composer/digital artist working in electroacoustic music, digital media and installation. He has worked on the relationship between architecture and music in creating interactive performance and installation environments which include a series of commissioned pieces for soloists and live-electronics which take as a basis the interpretation of specific acoustic spaces.

His electroacoustic music is featured in various CD sets (Sonic Circuits IV, Discontact III, Exploratory Music from Portugal, ARiADA). His work as a pianist and improvisor has been released by Creative Source Recordings and he has collaborated with musicians such as Chris Brown, Mark Applebaum, Carlos Zingaro and Evan Parker.
His writings reflect his approach to design and composition by articulating creative practice in a wider understanding of cultural theory. He has published on the relationship between sound and space as manifest in practices such as live electronics and network performance in journals such as Organised Sound, Springer AI & Society, Performance Research and Contemporary Music Review. Pedro has been Visiting Professor at Stanford University (2007) and was Music Chair for the 2008 International Computer Music Conference and for the 2009 Sound and Music Computing conference. He was the first Director of Research at the Sonic Arts Research Centre and is currently Director of Education at the School of Music and Sonic Arts, Queen’s University Belfast.

http://www.sarc.qub.ac.uk/~prebelo

SCHUBERT, ALEXANDER [GER] >>>

A brémai születésű Alexander Schubert (1979) biológiát és számítástechnikát hallgatott a lipcsei egyetemen, főként a neuroinformatika és a kognitiv tudományok területeire koncentrálva. Egyetemi évei alatt előadóművészként és zeneszerzőként dolgozott különféle művészeti közegekben, emellett egy évig dolgozott a karlsruhei Média- és Művészeti Központ (Centre for Art and Media, ZKM) Zenei és Akusztikai Intézetében. 2007. óta multimédia-zeneszerzői tanulmányokat végez a hamburgi Zene- és Színiakadémián.

Schubert fő érdeklődési köre az akusztikus és elektronikus zenei műfajok közötti határfelületek. Munkái között éppúgy találhatóak hangszalagra komponált darabok, vagy akár hagyományosan lejegyzett, élő elektronikára írt művek, mint szoftveres installációk, vagy improvizációs helyzetekben intuitív módon használható hangszerek (lsd. ,,A választott fegyver'' – ,,Weapon of Choice''). Munkáinak középpontjában a megirt és az improvizált zene kombinációja áll - mind esztétikai, mind szerkezeti szempontból. A művész technikai képzettsége alapot ad a hangszintézis és a kontrollerek a szokásostól eltérő felhasználásának és egyedi tervezésének (pl.: ,,Ponthalmaz'' – ,,A Set of Dots'').

Zeneszerzői és előadóművészi munkássága mellett Schubert a ,,Schubert-Kettlitz-Schwerdt'' együttesben (mely kizárólag zajokon alapuló improvizációra koncentrál), a ,,Trnn'' elektronikus trióban és az "Ember" formációban (szaxofon, dobok, zongora, elektronika) is játszik – utóbbi főleg a free jazz és a kortárs kamarazene keverékéből álló minimalista poliritmikus darabokat szólaltat meg. Alexander Schubert zeneszerzőként, előadóművészként és programozóként számos kulturális projektben vett részt (többek között a Wiener Festwochen vagy a Berlini Operaház szervezésében). Kurátora a Lipcsei Kortárs Elektronikus Zenei Fesztiválnak, valamint az Ahornfelder Verlag nevű kisérleti hanganyag- és könyvkiadót is ő vezeti.

2009-ben megkapta a Bourges-díjat.

Művei többek között a montreali ICMC, az SSSP (Leicester), a Klangwertage (Hamburg), a ZKM (Karlsruhe), az SMC (Porto), az Ahornfelder (Lipcse), a Bipolar Festival, a Blurred Edges (Hamburg), a Disparate Bodies Festival, a Headphone-Festival, a Komponistenforum Mittersill, a Maribor Festival (Slovenia) és a Hilltown Festival (Irország) műsorain szerepeltek.

http://alexanderschubert.de

SELLO, JACOB [GER] >>>

Jacob Sello (1976) négy évesen kezdett hegedülni, később különböző furulyákon, trombitán és gitáron tanult. Szólistaként, valamint számos együttes és zenekar tagjaként is fellépett. A 90-es évek közepén talált rá az elektronikus zenére, s kísérletezni kezdett a számítástechnika nyújtotta új lehetőségekkel. Hangmérnöki tanulmányai végeztével 1998-tól zenetudományt hallgatott a Hamburgi Egyetemen, ahol 2008-ban végzett (diplomamunkáját a hanginstallációk művészetéből írta). 2007. óta tagja a Georg Hajdu vezette multimédia-zeneszerzői mesterkurzusnak a hamburgi Hochschule für Musik und Theaterben.

Habár az utóbbi tíz év alatt a hangszintézis területén szerezte a legtöbb tapasztalatot, nagyon foglalkoztatják azok az izgalmas lehetőségek, melyek a hagyományos, akusztikus hangszerek és a legmodernebb technika találkozásából adódnak. Mostanság az algoritmikus zeneszerzés módszereivel, a digitális jelfeldolgozással és a 3D-s animációkkal kísérletezik. Imád az interaktív számítógépes zenéléshez és multimédia-előadásokhoz új kontrollereket fejleszteni.

SISKA ÁDÁM [H] >>>


1983. december 18-án született Budapesten. 2002. óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés szakos hallgatója, Jeney Zoltán osztályában. Számos hazai és nemzetközi kurzuson vett részt (a teljesség igénye nélkül: Ostrava Days 2007, Nemzetközi Bartók Fesztivál 2005 & 2006, Making New Waves 2005 -- 2007 stb.), ahol olyan zenészek tanították, mint Christian Wolff, Alvin Lucier, Eötvös Péter, Johannes Schöllhorn, Jasch (Jan Schacher), Szigetvári Andrea stb.

Művei közül a Praeludium et fuga in a című darabja II. helyezést ért el a Clavicembalo Alapítvány zeneszerzői versenyén (2005), míg Concertoja elnyerte a III. Ifjúsági Kortárs Zenei Estek közönségdíját 2006-ban.

2007. óta állandó tagja a Georg Hajdu által alapított és vezetett European Bridges Ensemble együttesnek, amellyel számos koncerten lépett fel itthon és külföldön egyaránt.

SUPOVÉ, KATHLEEN [USA] >>>


egyike Amerika legelismertebb és legsokoldalúbb kortárs zenei zongoristájának, aki folyamatosan újradefiniálja, mit jelent a mai világban zongoristának, zenésznek, előadóművésznek lenni. Lenyűgöző virtuozitásán túl jól ismert határokat feszegető módszereiről, melyekkel megpróbálja lebontani a falakat az előadó és a közönség között.
Miután több, a kortárs zene interpretációjáért kiírt Gaudeamus Díjat megnyert, a tekintélyes Darmstadti Fesztivál vendégművészeként kezdte karrierjét. Ettől kezdve Kathleen Supové Exploding Piano (Robbanó zongora) címmel szólókoncerteket mutat be, melyeken rengeteg kortárs zeneszerző művét bemutatta – minimalistákat, poszt-minimalistákat és kísérletezőket. Közülük a legismertebbek: Frederic Rzewski, Louis Andriessen, Terry Riley, Chinary Ung, Giacinto Scelsi, Iannis Xenakis, John Adams és Alvin Curran. A fiatalabbak közül pedig: Randall Woolf, David Lang, Nick Didkovsky, Eve Beglarian, Daniel Bernard Roumain, John Zorn, Carolyn Yarnell, Phil Kline, Lukas Ligeti, Kitty Brazelton, Aaron Jay Kernis, Mary Ellen Childs, Michael Daugherty, Marti Epstein, Patrick Grant, Eleanor Sandresky, Dan Becker, Elaine Kaplinsky, Dafna Naphtali, Jed Distler, Nicholas Brooke, Lois V Vierk, Marita Bolles, Gene Pritsker, Robert Carl, Rob Zuidam, Belinda Reynolds. Egészen fiatal, pályájuk kezdetén álló zeneszerzőktől (mint pl. a tabudöntögető Michael Gatonska, az énekes/előadó Corey Dargel, a zeneszerző/video VJ Peter Kirn és a Gameboy zeneszerző Bubblyfish) is rendel darabokat.

Az "Exploding Piano" szólókoncertből multimédia projektté alakult: elektronikát, színházi elemeket, vokális betéteket, dramaturgiát alkalmaz, és együttműködik más művészeti ágakból érkező művészekkel. Supové kezdetben zongorára és elektronikára írott műveket rendelt, és belőlük alakított ki repertoárt. Ezután számos zenei színház koncertet mutatott be, mint pl. az egy estés, énekre/szövegre/mozgó zongoristára írott 'Jitters' (Randall Woolf zene és Valeria Vasilevski szöveg, rendezés). Ezentúl az 'Exploding Piano' sorozatban szinte mindig találhatóak eredeti monológok és színházi karcolatok, melyek kiegészítik az előadott műveket. Kathleen kiemelt előadója volt a Yale Thater Journal 2000. évi kiadásának, amely a zenei színház koncerttel foglalkozott. 2001-ben Yamaha Művésszé vált, azóta hosszútávú projekten dolgozik műveket rendelve a Yamaha Diskklavierre. Táncosokkal is együttműködik (pl. The Bill T. Jones/Arnie Zane Dance Company, Susan Marshall and Co., Heidi Latsky, és Nami Yamamoto). Supové ösztöndíjakat nyert el művek rendelésére és színpadra állítására: többek között a Meet The Composer, Mary Flagler Cary Charitable Trust, The Greenwall Foundation, Aaron Copland Fund for Music, és American Composers Forum támogatását.

Fellépett a Lincoln Center Fesztiválon, a Philip Glass Együttessel, a Bang On a Can Maratonon, a Music at the Anthology-n, a Composers' Collaborative, Inc. projektjén, és több más helyen, olyan koncerttermekben, mint a Carnegie, különböző színházakban, mint pl. a The Kitchen, klubokban, mint a The Knitting Factory és a The Cutting Room.

2004-ben Kathleen Supové kiadta Infusion c. cd-jét a Koch International Classics kiadónál, amely négy kortárs művet tartalmaz szóló zongorára és elektronikára. Más felvételeit a Tzadik, CRI, Innova, New World, Neuma, Bridge, Centaur, OO, és a XI kiadóknál lehet megtalálni.
Szólózongorista karrierjén túl Kathleen a Dr. Nerve art-rock zenekar tagja is. Ezen túl a 'Music With a View', zene+beszélgetés sorozat kurátora A Flea Theater-ben.

http://www.kathleensupove.com/

SZIGETVÁRI ANDREA [H] >>>


Tanulmányait a varsói Fryderyk Chopin Zeneakadémián, majd Fulbright ösztöndíjasként az USA-ban, a New York-i City University-n és a Stanford Egytemen végezte. 1995-től tanít zenei informatikát a Pécsi Tudományegyetemen és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2001-ben a Bourges-i Elektroakuszikus Zenei Verseny két díját is elnyerte multimédia és "soundart" kategóriában. Tudományos és kreatív munkája a hangszín új zenében betöltött szerepére és a jelenidejű vezérlésre koncentrál.

http://www.hcmf.hu/

SZTOJANOV GEORGI [H] >>>


1985-ben Bulgáriában született.
Magyarországon 1988 óta él.
Zenei tanulányait a Magyar Rádió Gyermekkarában kezdte (1995-2000).
2000-2004 között Fekete Győr István tanítványa volt a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, emellett a Városmajori Gimnáziumban végzett.
2004 óta Orbán Györgynél folytatta zeneszerzés tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol 2009 júniusában szerezte meg mesterdiplomáját.
Több műve hangzott el az IKZE koncertjein, a Making New Waves fesztiválon és több zeneakadémiai diplomahangversenyen.
Darabjait olyan neves előadók adták elő, mint az Amadinda, a MAE ensemble, a ‘de ereprijs’ orchestra, az Angelica leánykar, Rohmann Ditta, Bodrogi Éva és sokan mások.
A Krétakör Made in China című előadásának zeneszerzője.
Diplomahangversenyén többek között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Zeneakadémia Alma Mater vegyeskar működött közre.
Jelenleg a hágai Királyi Zeneakadémia mester szintű hallgatója.

JACOB TV [NL] >>>

A holland avant-pop zeneszerző, Jacob TV (Jacob Ter Veldhuis, *1951) rockzenészként kezdte pályáját. Zeneszerzést és elektronikus zenét tanult a groningeni Conservatoire-ban, ahol 1980-ban megnyerte a Holland Zeneszerzésversenyt. A nyolcvanas években dallamos zenével kezdett, egyenesen szivből és nagy hatással. Ahogy mondja, "Cukorral borsozom a zenémet" ("I pepper my music with sugar").

A világ és az amerikai média eseményei erősen foglalkoztatják Jacob TV-t, gyakran innen merít ihletet munkáihoz. Művei kirobbanóan energikusak, nyers erő keveredik a szokatlanul szövevényes felépítéssel. A szerző remekül használja az elektronikát, az apró részleteket kölönféle forrásokból - pl. politikusok beszédeiből, reklámokból, interjúkból, talk show-ból stb. - szedve hozza létre az akadémikus és a tömegkultúra színes mixtúráját.

A négynapos Jacob TV fesztiválon (Rotterdam, 2001) a kasszánál kigyózó hosszú sorok jelezték a szerző növekvő népszerűségét mind Hollandia határain belül, és azokon túl. A Goldrush Concerto, a Harmadik Vonósnégyes és számos másik, ún. boom-box zenéje, mint a Grab it!, slágerek lettek és több koreográfust is megihlettek.

Jacob TV már pályafutása elejétől "kiégett avantgarde"-nak tekintette magát, amely bizonyos körökben ellentmondásossá tette őt. A szerző, hogy a modern zene elszigeteltségét csökkentse, olyan közvetlen - néha provokatív - stílust alkalmaz, mely teljesen elutasítja a "disszonánst" - ez ugyanis Jacob nézetei szerint a zenei kifejezésmód egy elértéktelenedett eszköze. Ultratonális, édeskés zenéje a Paradiso című video-oratóriumban teljesedett ki. A 2005-ös Holland Fesztiválon a Royal Concertgebouw Orchestra által bemutatott, sztereofón zenekarra irt ...NOW... premierén állva tapsolt a közönség.

TV manapság az egyik legnépszerűbb kortárs zeneszerző Hollandiában. 2007 májusában a 3 napos Jacob TV Fesztiválnak a new yorki Whitney Museum of American Art adott helyet. A szerző műveiből nemrégiben a bastamusic.com adott ki egy 11 órányi hang- és videoanyagot tartalmazó trilógiát.

WESSEL, DAVID [USA] >>>


jazzdobosként kezdte professzionális előadói pályafutását a főiskolán. Matematika és experimentális pszichológia területén végezte egyetemi tanulmányait, és matematiai pszichológiából doktorált a Stanford Egyetemen. Egyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került a jazz avant-garde képviselőivel, és ekkor kezdett el az elektronikus mediummal dolgozni. A zenei percepció és kogníció területén végzett kutatómunkája eredényeképpen pozíciót kapott a párizsi IRCAM-ban, ahol számos zeneszerzővel dolgozott együtt, mint pl. Berio, Boulez, Stockhausen. Számítógépes zenei kutató munkája az IRCAM-ban egyre inkább az élő előadásra irányult, a korai '80-as évektől szorgalmazta a személyi számítógépek használatát és az élő számítógépes zenei előadói gyakorlat fejlesztését. A számítógépes előadásban a vizuálisan is élvezhető virtuóz játékmódot preferálja, ennek érdekében elkötelezetten fejleszt gesztusvezérlő interfészeket, hangszintézis-programokat, generatív algoritmusokat, és sokat gyakorol a hagyományos hangszerektől eltérő motorikus mozgásokat igénylő eszközein.