Making New Waves 2007

A Structure #VII megírásakor Adriaanszt a Schwarzschild Radius, azaz az idő és a gravitáció mozdulatlanságának fizikai jelenségei ihlették. A darab egy 16 művet magába foglaló partitúra (Structures I – XVI) részét alkotja, amelyet bármilyen összetételű és számú együttes vagy zenekar előadhat, elektronikus késleltetéssel vagy anélkül, és a hangtechnikai adottságok széles spektrumán mozogva a végtelenség és a "szférák zenéje" világába kalauzolja a hallgatót.

A "Pea Soup" első verziója Nicolas Collins tanuló évei alatt született. Egy önstabilizáló áramkör (eredetileg három Countryman fázis eltoló), mindannyiszor eltéríti az audió visszacsatolás (gerjedés) frekvenciáját, ahányszor elkezd felépülni a feedback.
Az éles hangzást tompa, kongó hangok bizonytalan motívuma, egy helyspecifikus rága váltja fel, amely tükrözi a terem akusztikus "személyiségét".
Ingatag formára épülő hindu motívum váltja, amely a terem akusztikus adottságaitól függően tükröződik vissza. Az egymásra épülő dallamok különböző térbeli mozgásokkal, zajkeltéssel vagy akár egy fuvallatnyi hideg levegő beengedésével is befolyásolhatóak.
A darab létezik installáció formájában, amikor a közönség által keltett hangokra reagál a rendszer, és koncertverzióban, ahol az előadók aktivitása befolyásolja a visszacsatolást.

A "Seventeen and a Half" fantázia, amely Edgar Varése Density 21.5 című fuvoladarabjának töredékeire épül. A mű részletei poliritmikus szövetté fonódnak össze, miközben a Density 21.5 első frázisának két, 100-szorosára nyújtott hangmintája szól. Mindez egy kimerevített "pillanatot" és radikálisan különböző ütemváltásokat és tempókat eredményez egy lassan változó harmonikus környezetben.
A darab ötletét a szerző olvasmányai inspirálták a Varése-t ért hatásokról, amikor Párizsba érkezett 1903-ban. Ezek egyik legfontosabbika Bergson "egyidejűség" elmélete volt.
"Milyen az időtartam, ami a rajtunk kívül esik? Csak a jelen, vagy inkább, ha ezt a kifejezést választjuk, az egyidejűség. A külső dolgok kétségtelenül változnak, de a változások momentumai nem követik egymást, ha megtartjuk a szó eredeti jelentését, kivéve a tudatot, ami az elmékezetünkben tartja őket. A rajtunk kívül eső világot egy adott pillanatban egyidejű pozíciók teljes rendszerének észleljük, az ezt megelőző egyidejűségekből semmi sem marad."

Az experimentális zene úttörője Alvin Lucier éveken kereszül foglalkozott különböző hangjelenségekkel, kísérletei egészen az agyhullámok által generált hangzás kutatásáig terjednek. A "Still Lives" egy meditatív darab zogorára és színusz hullámokra.

A mű címe a Texasban található Mafra városára utal, ahol Donald Judd vizuális művész legújabb munkáiról állandó kiállítást hozott létre. A kiállítást sajnos még nem láttam, de "álmodom" arról, hogy ez a vágyam egyszer még megvalósulhat.
A Mafra Dream-ben nem arra tettem kísérletet, hogy a zeném úgy szóljon, ahogy Judd munkái kinéznek (ez valóban értelmetlen lett volna), de néhány koncept elképzelésemet Judd ún. "különleges tárgyai" ihlették. Zenei nyelve fogalmazva a darab három hangból komponált egyszólamú dallam, amelyet az ütőhangszer véletlenszerű ritmusainak és szabályos frázisainak folyamatos váltakozása kísér.

A Vapour Collisions a tudomány a fikció és a művészet szárnyán egy képzeletbeli teret tár elénk, ahol fémpárafelhők, vibráló húrok és membránok ütközéseinek lehetünk tanúi. A mű címe a 17. században élt holland matematikus és fizikus, Christiaan Huygens "Theory of Collisions" (Az ütközés elmélete) felfedezésére utal.
A Vapour Collisions a belfasti Sonic Arts Reserch Centre-ben született, és Stefan Bilbao által kifejlesztett fémlemezek fizikai modelljeinek hangmintáit alkalmazza.
A mű a MAE két művészeti igazgatója, Yannis Kyriakides és Roland Spekle valamint a Fonds voor de Scheppende Toonkunst felkérésére jött létre.

(Henry Vega)