SÁRY László 1940-ben született Győrött. 1966-ban zeneszerzői diplomát szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, ahol tanára Szervánszky Endre volt.

1970-ben Jeney Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval, Eötvös Péterrel, Simon Alberttel közösen megalapították az Új Zenei Stúdiót, melyben zeneszerzőként és előadóként egyaránt közreműködött.

1972-ben Darmstadtban tett látogatásakor találkozott Christian Wolff zenéjével és nézeteivel. Ez a találkozás megerősítette a hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzési utak iránti érdeklődését.
Sáry László

Az 1970-es évek közepétől kezdte el a speciális Kreatív Zenei Gyakorlatoknak nevezett "Sáry-módszer" kidolgozását, amely az új zenei gondolkodás alapelemeivel foglalkozik, útbaigazítást nyújt bizonyos zeneszerzői módszerekhez, fejleszti az improvizációs készséget és a koncentrációt. Pedagógiai módszerét zeneiskolás gyerekek körében, valamint a Színművészeti Főiskola hallgatói között is kipróbálta és tanítja. Számos kurzust tartott zenetanárok számára Japánban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és észtországban.

1979-ben Kassák-díjat, 1985-ben Erkel-díjat kapott. 1990-től a budapesti Katona József Színház zenei vezetője. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán zenei előadói gyakorlatot tanít. 1993-ban Bartók-Pásztory-díjjal jutalmazzák. 1994-től részt vett a Lord Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE (A zene, az egyensúly és a tolerancia forrása) projectben, amely zenén, éneklésen, táncon és testmozgáson alapuló oktatási módszer hátrányos nelyzetű gyerekek számára. 1996-ban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként Tokióban töltött három hónapot, ahol a hagyományos japán színházat, zenét és táncot tanulmányozta. 1998-ban az Etűdök gőzmozdomyokra című műve III. díjat nyert a bécsi VII. Nemzetközi Elektroakusztikus Rostrumon (IREN). 1999-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 2000-ben Érdemes Művész díjat kapott.